Az októberi hónap a katolikus liturgiában kiemelt jelentőséggel bír: a rózsafüzér hónapjaként tartjuk számon, amelynek középpontjában az október 7-i Rózsafüzér Királynéja ünnep áll, október 8. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepe. A helyi hitélet jeles napja is szorosan ide kapcsolódik, hiszen 2003. október 18-án Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére szentelték fel a csíkszeredai Millenniumi templomot. Ezen ünnepek kifejező szimbóluma és összekötője a múzeum történeti gyűjteményéből választott szakrális műtárgy.
A 20. század közepéről származó rózsafüzér (szentolvasó) nem csupán az egyéni és közösségi ima finoman megmunkált kelléke, hanem a magyar szentek tiszteletének és a székelyföldi katolikus identitásnak is tárgyiasult bizonyítéka. 1943. előtt készülhetett, ugyanis a Szt. Margitot ábrázoló plaketten a “B” Margit felirat látható vagyis Boldog Margit és pontosan ismert a szentté avatás dátuma – 1943. november 19., atyjának húga, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapján XII. Piusz pápa által. Feltételezhetjük, hogy a Budapesten megszervezett 34. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával készült (1938. május 25–május 29.) mint kegytárgy/nemzeti ereklye és a második bécsi döntést követően kerülhetett vidékünkre. Egykori tulajdonosáról feljegyzések nincsenek, viszont a rózsafüzérszemek kopottsága buzgó hitéletről tanúskodik.
A rózsafüzér füzérszerkezetét szabályos elrendezésű, fából készült szemek alkotják, amelyeket fémszemekből álló láncolat köt össze. A tárgy különlegessége és legfőbb művészeti értéke a tizedeket elválasztó, úgynevezett „nagy szemekben” rejlik. Ezeken a tizedelőkön a magyar történelem szentéletű uralkodói, vértanúk és hitvallók alakjai jelennek meg finom kidolgozásban, feliratozva: Szent István király, aki Istennek és a Boldogasszonynak ajánlotta fel az országot, a keresztény magyar államiság szimbólumaként; Szent László király, a lovagkirály mint a bátorság erénye, valamint a Székelyföldön különösen tisztelt védelmező uralkodó; Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit, a felebaráti szeretet, az önfeláldozás és az ima mintaképei. Szent Imre herceg és Szent Gellért püspök, a legvalószínűbb hiányzó, domborműves ábrázolások. A magyar szentek hatos ábrázolása a magyar egyházművészet és ikonográfia egyik jellegzetes motívuma, amely leggyakrabban a középkori szárnyasoltárok falképein, kódexekben vagy templomi stukkókon és falfestményeken jelenik meg. A csoportosítás alapját a Magyar Királyság legfontosabb, Árpád-házi és a dinasztiához szorosan kapcsolódó szentjei alkotják.
A rózsafüzér középső érme (rózsafüzér-kapocs) a Csodás érem (vagy Mária Szeplőtelen Fogantatásának érme) ábrázolása. A Csodás érem eredete 1830-ra nyúlik vissza, amikor Laboure Szent Katalin irgalmas nővérnek Párizsban megjelent Szűz Mária, és megkérte, hogy veressen egy ilyen érmet, ígérve, hogy aki hittel viseli, az nagy kegyelmekben részesül.
A kereszt a rózsafüzér kezdő- és zárópontja: az imádság a Hiszekegy elmondásával a keresztnél kezdődik és ér véget, hangsúlyozva, hogy a Mária-tisztelet (áhítat) Krisztusra mutat.
A rózsafüzér imádság és annak közösségi formái a domonkos rendi szerzetesek közvetítésével terjedtek el Közép-Európában a 15–16. századtól kezdve. Csíkban a Csíksomlyón letelepedett ferences szerzetesek váltak a Mária-kultusz és a rózsafüzér-imádság elsődleges terjesztőivé. Az imatársaságok szakrális központja a kegytemplom és a csodatevő kegyszobor napjainkban is.
A rózsafüzér társulatok a 19. század derekán kezdtek gyökeret verni Erdélyben és a Csíki -medencében. Ezen mozgalmak lényege, hogy 15 (ma 20) fős csoportok („bokrok” vagy „titkok”) alakulnak, ahol a tagok naponta egy-egy tizedet imádkozva, a csoport együtt minden nap elvégzi a teljes rózsafüzért. A rózsafüzér 4 fő titokfüzérre (titokcsoportra) oszlik, mindegyik 5-5 tizedből áll: Örömteli titkok - hétfő, szombat - Jézus fogantatása, születése és gyermekkora; Világosság titkai – csütörtök - Jézus nyilvános működése és tanítása; Fájdalmas titkok - kedd, péntek - Jézus szenvedése és kereszthalála; Dicsőséges titkok - szerda, vasárnap - Jézus feltámadása, mennybemenetele és Mária megdicsőülése. A rózsafüzér társulatoknak erős társadalmi és hitéleti jelentőségük volt, nemcsak imaközösségként, hanem szociális támaszként is működtek. A tagok karitatív tevékenységet is végeztek, látogatták és segítették az idős, beteg társaikat. A kommunizmus évtizedei alatt, amikor a vallásos közösségeket betiltották és az egyházakat szigorú megfigyelés alá helyezték, az élő rózsafüzér-csoportok informális, házaknál vagy templomi padsorokban szerveződő hálózatai tartották életben a közösségi hitéletet, vallásosságot.
A csíksomlyói pünkösdi búcsún és az ünnepi körmeneteken a rózsafüzér társulatok zászlóik alatt, közösen imádkozva vonultak fel, így őrizve az ősi keresztény identitást. Az imák és énekek nemzedékről nemzedékre történő hagyományozása a magyar nyelv és a székely népi vallásosság fennmaradását is szolgálta.
Magyari Éva történész, gyűjteménykezelő
