Csíki képzőművészek

Tizennégy éve állandó szereplője a csíki – de tágabb körben akár a székelyföldi, erdélyi – képzőművészeti életnek a csíkszeredai Studio 9 csoportosulás.

“Stúdió szavunk elsődleges jelentése: művész dolgozószobája, műterem. A filmművészet megjelenése után a szó jelentése kiegészült, s jelöli azt a műhelyt is, ahol filmeket, rádió- vagy televízió-műsorokat készítenek. Az eredeti olasz szó azonban tanulószobát jelent.

A numerológiában a 9-es a szellemiség száma, legfőbb hozzá társuló tulajdonságok pedig az érzékenység, a segítőkészség, az idealizmus, a maximalizmus, tökéletességmánia, a mély lelkiélet, az alkalmazkodás, az önzetlenség és önfeláldozás, az együttérzés és az empátia. A csíkszeredai Stúdió 9 képzőművészeti csoportosulás tizennégy esztendővel ezelőtt alakult, s létrejötténél, névadásánál bizonyára nem vették figyelembe sem a szemantikai, sem a numerológiai szempontokat, csupán annyit, hogy alkotóművészek és kilencen vannak.

A társaságot nem az életkori kötődések, az azonos iskolához való tartozás vagy az azonos szellemiség, világlátás kovácsolta egybe, hanem gyakorlatias szempontok: a megmutatkozás lehetőségének megkeresése, a kiállításszervezés nyűgének vállalása. Kezdetben Botár László látta el ezt a munkát, aztán a csoportosulás társ-alapítójára, Xantus Gézára hárult a feladat. A csoport eredeti összetétele megváltozott, volt, aki kilépett, de sajnos olyan is akadt, aki az öröklétben álmodja tovább a színeket és formákat. Helyüket fiatalok vették át, szervesen beilleszkedve a csoportba, annak arcélébe.

Joggal feltehető a kérdés, hogy mi tart össze kilenc különböző életkorú, habitusú, érdeklődésű, vérmérsékletű művészt, aki megannyi kifejezési móddal él, megannyi technikát használ, megannyi stílus művelője? Legidősebbjük 66 éves, az utána következő is elhagyta a 60-at, a legfiatalabbja pedig… felháborítóan fiatal.

A kiállított anyagot nézve erre a kérdésre újabb kérdéssel kell válaszolni: mi fogja össze zenekarrá a különböző, egyéni hangzású hangszereket? A válasz egyszerű: a harmónia. Ha körülnéznek, láthatják, hogy ez a kiállítás is olyan, mint egy remekül megkomponált szimfónia: a zenemű egységes, s közben minden hangszer önmagát adja benne.” (Sarány István)