„Talán az egész második világháború utáni erdélyi művészet legrejtőzködőbb művésze volt, a korszak egyik legérzékenyebb festője, legálmatlanabb álmodozója és legderűsebb áldozata. Olajos Béla festészete arra volt hivatva, hogy az ű szemléletét is átható, átlényegítő transzilvanista életszeretet értékei új, különös köntösben ismét felragyogjanak.” (Banner Zoltán)

1910. december 2-án született Gödöllőn, polgári értelmiségi családból.

1931-től négy tanéven át filozófiát hallgatott Veszprémben.

1934-1939 között a budapesti Képzőmuvészeti Főiskolán festészetet tanult Szőnyi István osztályában. Tanárai között ott van Aba Novák Vilmos is.

1939-ben festőművészeti és rajztanári diplomát szerez.

1941-ben, a bécsi döntést követően helyettes tanárnak nevezik ki Szatmárnémetibe.

1944-ben házasságot köt Váczy Magdolna újságírónővel.

1945-től rendszeresen részt vesz közös tárlatokon, a romániai Képzőmuvészeti Alapon keresztül több festménye jut el Svájcba, Németországba, Svédországba.

1960-as években egészsége megrendül, helyreállítása érdekében gyakran jár Csíkszeredába, Zsuzsanna leányának családjához és új festészeti témákat talál a Hargita környéki hegyekben.

1975-ben Szatmáron albumot adnak ki a város képzőmuvészeiről, köztük Olajos Béláról.

1991. április 18-án Csíkszeredában hunyt el.

1995-ben özvegye, Olajos Váczy Magdolna (1909–1999), ugyancsak Csíkszeredában, megírta közös emlékiratukat.

2002-ben külön szócikket kap a Magyar festok és grafikonok ekkor megjelenő életrajzi lexikonában.

2008-ben Szatmáron rendezik meg emlékkiállítását.

2010-ben a csíkszeredai Kriterion Házban mutatják be Váczy Magdolna: Mielőtt a köd leszáll című emlékírását, Banner Zoltán Olajos Béla monográfiáját, a Csíkszeredai Kiadó köteteit, Olajos Béla hagyatékából pedig kiállítást rendeznek.

2019 decemberében eddig még nem látott kisméretű munkáiból szervez kiállítást a Csíki Székely Múzeum.