A BMC első bemutatkozásának 90 éves évfordulójára tervezett kiállítást elodázta a világjárvány. Most egy évre rá mégiscsak összejött Csíkszeredában az első bemutatkozás.

Miért fontosak számunkra az évfordulók? Talán azért, mert ilyenkor megnyílnak az időkapuk, lehetségessé válik az időutazás, csak ilyenkor tudunk előre meg visszafelé látni az időben. Ez azért fontos számunkra, hogy be tudjuk tájolni magunkat.

A Céh Kolozsváron, a Farkas utcai Teleki-palota termeiből indulva már jókora utat bejárt. Az első nagyszabású, összerdélyi tárlatot az újonnan épült kolozsvári Műcsarnokban rendezték 1943-ban. Az akkori katalógus előszavában László Gyula a Céhet bemutatva a következőt írja: „A Barabás Miklós Céhnek az a szándéka hogy Erdély valamenyi jelentős képzőművészét egyesítse, már nagyrészt valóra vált.” Akkor ez így volt és az a meggyőződésem, most is így van, de rendkívüli erőfeszítések árnyékában. Azóta még volt világháború, kényszerszünet, újraalakulás 1994-ben, bemutatkozás újra, országos tárlat Marosvásárhelyen, székházavatás 2005-ben, országos tárlat Sepsiszentgyörgyön, országos tárlat Kolozsváron és most itt vagyunk az egykori alelnök Nagy Imre városában.

Az előretekintés egy kicsit körülményesebb. Ilyenkor egy próféta kellene. Nincs semmilyen tény vagy dátum, amibe kapaszkodni lehetne, kizárólag az álmainkra, terveinkre, elképzeléseinkre szorítkozhatunk. Úgy érződik, hogy az a lendület és tenniakarás amely Kós Károlyt és Szolnay Sándort alkotásra ösztökélte még parázslik. Folytatjuk a munkát.