Március hónapban történelmünk egyik legjelentősebb eseményére, az 1848-1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum A hónap tárgya sorozatában olyan emléktárgyakat mutat be, amelyek e kor szellemét idézik, segítenek megőrizni a múltat, megérteni történelmünket, megismerni hagyományainkat, ezek révén pedig ápolni nemzeti érzésünket, összetartozásunkat.
Az Ékszerek tárgycsoport a Csíki Székely Múzeum történeti gyűjteményének külön fejezete, melynek darabjai az 1848-49-es magyar ezüstpénzérmékből alkotott karkötő (ltsz. 36, 5 darabból), az 1848-as 20 krajcárból készített bross (ltsz. 19, 3 darabból) és fülbevaló (ltsz. 42, 1 darabból fél pár).
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc pénzérméi azok a veretek, melyeket a forradalom idején Magyarországon és Horvátországban vertek, Kossuth Lajos rendelete alapján a Kossuth-bankó váltópénzeként. Az érméket a nagybányai és a körmöcbányai pénzverdékben verték, az érméken az “N.B.”, illetve a “K.B.” hagyományos magyar verdejegy szerepel. Az 1766-os Mária Terézia féle alfabetikus rendszer szerint Nagybánya verdejele “G” míg Körmöcbányáé “B” volt.
Az ékszereket alkotó ezüstérmék karakterisztikái: 6 krajczár (korabeli helyesírással), átmérője 20 mm, tömege 2,22 g, előlapján magyar felirat MAGYAR KIRÁLYI VÁLTÓPÉNZ, koronás kiscímer, értékjelzés, hátlapján: értékjelzés, verési évszám 1849, verdejegy; 20 krajczár, átmérője 26,34 mm, tömege 6,68 g, előlapján latin felirat FERD·I·D·G·AVST·IMP·HVNG·B·REX·H·N·V·R·L·V·D·G·L·I·A·A, verdejegy, hátlapján: S·MARIA‧MATER‧DEI PATRONA‧ HUNG, értékjelzés, verési évszám 1848.
A szabadságharc leverése után, az ezüst pénzérmékből készített patrióta ékszereknek valóságos divatja támadt a történelmi Magyarországon. A tehetősebb polgárság asszonyai hazafias lelkülettel, az abszolutizmussal szembeni ellenállás szellemében viselhették a különböző formákban elkészített karkötőket, brossokat, fülbevalókat, hiszen ezeken nem a gyűlölt kétfejű sas jelent meg, hanem a szeretett koronás címer (a 6 krajcároson) vagy Szűz Mária a kis Jézussal, mint Magyarország patrónája (a 20 krajcároson). Hasonló karkötőket találtunk a nagyszebeni Brukenthal Múzeum, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben is.
A múzeum említett gyűjteményében található ékszerek eredete sajnos nem ismert, nem tudjuk milyen módon kerültek az intézmény tulajdonába, ki vagy kik lehettek egykori tulajdonosai. Az 1930-as első leltári naplóban nem szerepelnek, így feltételezhetjük, hogy az 1950-es múzeum intézményesítés után kerültek bevételre adományozás, vásárlás esetleg elkobzás (a magyar múltat megjelenítő tárgyaknál ez gyakori módszer volt a múlt rendszerben) útján. Az 1960-as években keltezett regiszterben jelennek meg leltárszámmal, hiányos adatokkal (tárgy leírás, eredet, korszak stb.) A kommunizmus éveiben a magyar történelmet idéző múzeumi tárgyak tudományos feldolgozása, közlése, kiállítása aligha lehetett engedélyezett. Így maradt a tárgyak „hallgatása és féltve őrzése” a raktár polcain.
