Szeptember Szent Mihály hava. Szent Mihály napján, szeptember 29-én számoltak el a pásztorok a rájuk bízott jószággal, és Szent Mihálykor fogadták fel a következő Szent Mihályig a juhászokat, gulyásokat, kondásokat. Szent György napján, április 24-én hajtották ki a jószágot a havasi legelőkre, Szent Mihály napján pedig visszakerültek az állatok a faluba és megtörtént az éves számadás.

Ehhez a jeles hónaphoz és naphoz kötődnek az idei szeptemberi hónap tárgyai a Csíki Székely Múzeumban: két faragott, és egy faragott-vasalt pásztorbot.

A pásztorbot a pásztorok munkaeszköze/terelőeszköze volt, egyben rangjelző szereppel bírt, és a mesterség címere is (Gazda Klára). Mindig maguknál hordták, a díszesebb botokat felhasználták a táncban, ünnepeken, esetleg önvédelem céljából. Bot nélkül nem pásztor a pásztor (Vámszer Géza). Általában a pásztorbotot maga a pásztor készítette, faragta ki valamilyen keményfából. Különböző geometrikus és florális mintákat faragtak a botra, emellett pedig rákarcolták a tulajdonos (és néha a családtagjai) nevét, a készítés évét, számsorokat stb. A pásztorbot a civilizáció hajnalától kezdve rang- és méltóságjelző szerepű: az egyiptomi istenségeknek és fáraóknak ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke volt, mint később a katolikus egyház püspökeinek és a pápáknak.

A kiállított három bot közül a rézszegekkel kivert (vasalt) fejű (macsukájú) geometrikus és florális-fenyőágas karcolt díszítéssel rendelkezik, lakkozott. Hét tulajdonosa is volt ennek a botnak, az ő nevük szerepel bekarcolva és helyenként évszámmal ellátva. A botot 1943-ban készíthették, valószínű, az első tulajdonosa, Kulcsár Illés volt a faragó, az ő neve mellett szerepel az említett évszám. Ez a terelőeszköz Marosfő környékéről került a múzeum tulajdonába.

Csíkmenaságról származik a másik két pásztorbot, és mindkettőt egy Ferencz Gyula nevű pásztor faragta. Az egyik 1932-es, a másik pedig 1933-as keltezésű. A botok feje, macsukája gömb (alma) alakú, alatta 15 centivel kezdődik a faragás. Mindkét bot geometrikus és florális-fenyőágas díszítésű. Az 1933-ason egy számsor is szerepel 1-től 15-ig. Az 1932-es keltezésű bot bádoghegyben végződik.

Celelalte două bâte de cioban provin din Armășeni și ambele au fost sculptate de un cioban pe nume Gyula Ferencz. Unul este datat din 1932, iar celălalt din 1933. Capul și capătul bețelor au formă sferică (măr), iar sculptura începe la 15 cm sub el. Ambele bâte sunt decorate cu ramuri geometrice și floral-pin. Cel din 1933 are și o linie de numere de la 1 la 15. Bâta datată cu 1932, se termină într-un vârf de tablă.