festmény, olaj/vászon, 1968, méretei: 130,3 x 145,8 cm, ltsz. 1064.
Az októberi hónap tárgyát a lassan őszi színekbe öltöző természet, illetve az évszakhoz köthető mezei munka, a pityókaszedés ihlette.
A Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűjteményének jelentős részét zsögödi Nagy Imre hagyatéka képezi, éppen ezért az intézmény feladatának tekinti, hogy a nagy művész emlékét őrizve, időről-időre elérhetővé tegye alkotásait a nagyközönség számára.
Nagy Imre Krumpliszedők című kései alkotása monumentális darab, sokszereplős olajkompozíció, ahol mintha a témához köthető tevékenységek, mozdulatok, cselekvésfajták lajstromát látnánk. Nagy Imre utolsó alkotói korszakának jelentős, ugyanakkor jellegzetes darabja. A nagyméretű falusi életképen a hazai tájak kanyargó domborulatain spirálisan felsorakoztatott erős testalkatú figurák zsúfolásig töltik a teret. Ebben a valószerűtlen sűrűségben már-már nosztalgikusan köszönhet vissza ennek a sokak által ismerős tevékenységnek a hangulata, ugyanakkor Nagy Imre művészetének legfontosabb karakterjegyei, jellegzetes alakjai, kedvelt témái is tetten érhetők. A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található többezer vázlat tanúskodik arról, hogy a zsögödi mester egész életében a kiválasztott festményen is felsorakoztatott emberi alakokat, jellegzetes formákat, a mezei munkához köthető mozdulatokat formálta képpé, illetve arról, hogy a Krumpliszedőkön is szép számban megjelenő állatok vagy a falu, a táj témája alapvető fontosságú művészetében. Alakjai úgy lakják be művészetét, úgy bukkannak fel a különböző képeken, hogy a jellegzetes „beállításokkal”, festészetében sokszor felbukkanó figuráival az ismerősség érzését keltheti.
Az egyszerű, hétköznapi témaválasztás, a falusi élethez hozzátartozó tevékenységeket már-már tárgyilagosan láttató alkotás minden természetessége ellenére egy hosszas vázlatozást követő konstrukció, kezdve a kép bal oldalán látható, Nagy Imre önarcképeit idéző festő figurájától, a vaskos parasztasszonyok korábbi nagy festményekről (pl. Almaszedők, Répaszedők, Az én falum, stb.) ismerős alakjain át, a mindenhol felbukkanó állatokig, a táj domborulatait benépesítő figuráktól a képről már-már kiszoruló horizontig. Az idős Nagy Imre festői világa tárul elénk egyetlen képbe sűrítve.