Fogazatok – biodiverzitás a természettudományi gyűjteményben

A Csíki Székely Múzeumban a tavasz utolsó hónapjának tárgycsoportját a május 22-én ünnepelt biodiverzitás világnapja ihlette. Ez alkalomból a természettudományi raktárból mutatunk be 9 féle állati állkapcsot/fogazatot, különösképpen koncentrálva a sokféleségükre, éspedig úgy a múzeumi gyűjteményünk, mint a vidékünkön élő állatok korszakokon átívelő sokféleségére.

Méreteik szempontjából a két végletet egy mammut és egy ponty jelképezi. Az egyik egy többezer éve kihalt növényevő emlős megkövesedett állkapcsa egy őrlőfoggal, míg a másik egy ma is élő halfaj garatfogazata. E két végpont között láthatunk még vad és házi növényevők – ló, marha, őz –, vad és házi ragadozók – róka, macska –, illetve egy házi sertés és egy nyúl állkapcsát is. Különböző helyekről és korszakokból származnak, és maguk az egyes állatok is különböző korúak és neműek voltak. A marha állkapocs például egy fiatal marhából származik, hiszen tejfogakat láthatunk a csontozatban. A sertés állkapcsa is szintén egy fiatal kanból származik, hiszen a metszőfogai „most” bújnak. Aligha lehetnének sokfélébbek, ma mégis egy gyűjteményben találhatók és egyik legfontosabb hasznuk a régészeti állattan (archaeozoológia) vizsgálatait könnyíteni.

Az archaeozoológia a régészeti ásatásokból előkerült állatmaradványok révén első sorban nem magukat az állatokat, hanem inkább az emberi közösségeket vizsgálja. A leleteket faj, kor, nem stb. szerint csoportosítva arra próbál következtetni, hogy a különböző korok népcsoportjai milyen állatfajokat vadásztak/tartottak, milyen stratégia szerint vágták le őket, hogyan használták fel a húsukat, de akár a bőrüket, csontjaikat és egyéb másodlagos termékeiket.