A Csíkszeredai Régizene Fesziválra hangolódva, melynek az idei központi témája a természet, olyan tárgyra esett a választásunk, mely szorosan kapcsolódik a fesztivál témaköréhez, ez a doromb. Az utóbbi évek késő-középkori régészeti ásatásai során (Csíkvacsárcsi: Sándor-kúria, Csíkkozmás: Becz-udvarház, Csíkszentkirály: Andrássy-udvarház, Csíkcsomortán: 16. századi ház) több példánya került elő ennek a különleges népi hangszernek, ezen okból kifolyólag esett a választásunk erre a tárgyra. A dorombot négyzetes átmetszetű vasrúdból hajlították meg nagyjából U alakúra, amely az alsó részén kiöblösödik. A régészeti leletanyagból származó dorombok többségének hiányzik a középső pengető része. A hangszer keltezése esetünkben 16. századi (leletkörülmények) de általában kórmeghatározásuk nehéz, hiszen nagyjából ugyanazok a formák élnek több száz éven keresztül szerte Európában. A tárgynak több párhuzamát is ismerjük a középkori Magyar Királyság területéről. Nyugat európai példaként bemutatunk egy kora újkori ábrázolást, Pieter van Heyden: Zottenkermis című munkáját, ami 1570–1601 között készült.

De a British Museum online elérhető adatbázisában is találunk a mi példányainkhoz hasonló dorombot.

A doromb felépítését tekintve egy bambuszba vágott (Ázsia és Óceánia), vagy fémkeretbe (Európai) illesztett nyelv, amelynek az egyik vége szabadon rezeg és ujjal, vagy rákötött zsineggel lehet pengetni. A hangszert a fogakhoz közel a szájban tartják és a hangszínét, erősségét a nyelv állásával, és a légzéssel lehet szabályozni. A megpendített nyelv rezonanciájától függ a hangmagasság és az amplitúdójától (a rezgés legnagyobb kitérése) pedig a hangerősség. A doromb egy alaphangon szól, amelynek a felharmonikusait a zenész szájürege erősíti fel és a szájüreg térfogat változásaival képezi a dallamot. A doromb dallam- és ritmushangszerként is egyaránt használható.

Belső-ázsiai török népek körében, valamint az újkori Európában a doromb használata elsődlegesen és kizárólagosan női és gyermek hangszer, azonban a 15-16. században a dudával együtt a még jellegzetes katonai hangszer. Ezért nem kizárható, hogy a hangszertípus női és gyerekhangszerré válása nem egy vaskori hagyomány folytatása, hanem más hangszertípusokhoz hasonlóan egy későbbi ,,degradálódás” eredménye.

Rendhagyó módon négy, régészeti ásatásokon előkerült dorombot mutatunk be, ezzel is érzékeltetve 16. századi széleskörű elterjedését vidékünkön. A tárgyakat a látogatók a Csíki Székely Múzeum jegypénztáránál az erre a célra kiképzett részen és tárlóban tekinthetik meg.