A decemberi hónap tárgya a Csíki Székely Múzeumban egy csíkszentdomokosi női viselet, ami ezév augusztusában került az intézmény néprajzi gyűjteményébe más csíki és gyimesi viseletdarabokkal együtt.
Érdekes utat tettek meg ezek a viseleti tárgyak, mielőtt a múzeumunk birtokába kerültek. Legutolsó tulajdonosuk és viselőjük Döményi Irén Matild volt, aki Budapesten született, de Franciaországban élte le az életét, ugyanis Párizsba ment férjhez, egy Michel Archawski nevű francia úrhoz. Döményi Irén előadóművészt szenvedélyesen érdekelték a magyar népviseletek és a magyar folklór. Férjével beutazta a Kárpát-medencét, és utazásaik során néprajzi tárgyakat – főleg viseleteket – gyűjtöttek. Jó barátságban lévén János Pállal, a Csíki Székely Múzeum volt igazgatójával, az Archawski-házaspár vele együtt is eljárt gyűjtőutakra Csíkban és a Gyimesekben. Ekkor vásárolták meg azokat a viseletdarabokat, amelyek most már intézményünk gyűjteményét gazdagítják. Döményi Irén nem csak összegyűjtötte a népviseleteket, hanem különböző előadóestjein Párizsban viselte is őket. Ennek megfelelően, a könnyebb viselhetőség érdekében, a gombok mellé patentokat is varrtak a ruhadarabokra, helyenként pedig tépőzárat alkalmaztak.
A Döményi-Archawski gyűjtemény 258 darab tárgya a házastársak kívánságának megfelelően visszakerült Magyarországra, a budapesti Néprajzi Múzeumba. Mivel a Néprajzi Múzeum számos hasonló viseletet őriz, az ajándékozó egyetértett azzal a szándékkal, hogy egyes viseletdarabok visszakerüljenek azokba a múzeumokba, amelyeknek a gyűjtőterületéről származnak. Így került a budapesti Néprajzi Múzeum adományaként a Csíki Székely Múzeumba 20 értékes viseletdarab, amelyek közül most a csíkszentdomokosi női viseletet állítjuk ki a decemberi hónap tárgyaként.
Csíkszentdomokos sajátos népviseleti zóna volt, ahol a legtovább alkalmaztak szigorú szabályokat a népviselet előállításában és viselésében, habár a polgári divat itt is folyamatosan módosított a viseleten. A hónap tárgyaként kiállított szentdomokosi női viselet hat darabból áll: ing, mellény (lájbi), alsószoknya, rokolya, kötény (előruha, karinca), csizma. Az ing vászonból készült, fodros nyakú, a mellén lerakásokkal (bolharánccal), kézelője ráncolt. Fehér színű gombokkal gombolható, de patenteket is felvarrtak rá.
A mellény (lájbi) háziszőttesből készült, színe, díszítése hasonló a rokolyáéhoz. A kerek nyakat és a karöltőt piros és fekete farkasfogak (cakkenok) szegélyezik. Az alján széles bársonyszalag figyelhető meg. Csíkszentdomokoson nem nagyon hordták a hímzett lajbikat, ezeket inkább Alcsíkon viselték.
A szőttesrokolya (szőttes szoknya) piros-fekete csíkos, az aljára széles bársonycsíkot varrtak. (A legszélesebb bársonycsíkokat rokolyákon és kötényeken Csíkszentdomokoson alkalmazták). A rokolya felső harmadánál még három keskeny díszcsíkot varrtak fel. A díszcsíkok alatt fekete bársonnyal bevont gombokat alkalmaztak még díszítésül. A kiállított rokolya piros-fekete színű ugyan, de régebb Csíkszentdomokoson sokszínű szőttesszoknyákat is hordtak. A rokolya alá fehér gyolcsból készült egyszerű alsószoknyát (porcelánrokolyát) vettek fel. Egészen az 1920-30-as évekig egy leány 2-9 rokolyát vitt férjhez a perefernumlevelek tanúsága szerint.
A kötény (nevezik még surcnak, előruhának vagy karincának is) vékonyabb szőttesből készült, mint a rokolya, de díszítése szintén piros és fekete csíkos (vékonyabb csíkok a szoknyáénál). A kötény alján széles bársonycsík található, közvetlen fölötte még két, keskeny, ugyancsak fekete bársonycsík van. A derekánál ráncba szedték és egyenes, piros pánttal szegték be. Ennek a pántnak a folytatása az ugyancsak piros kötő, amivel a kötényt a rokolya fölé, a derekukra erősítették.
Keményszárú fekete csizma egészíti ki a kiállított viseletet. Csizmán kívül fűzős, gombos és cúgos szárascipőt is hordtak a szőtteshez.
