A 19. század első feléből származó dupla, sima csövű csappantyús puska alapvetően apróvad vadászatára készült. A nagyvad vadászatának legfontosabb eszköze az egyes lövedék lövésére alkalmas huzagolt csövű csappantyús vadászpuska a 19. század első feléből. A vadászkard, vagy szarvasgyilok a 17. századtól a vadász jelképe volt. A gímszarvas agancsából készített lőportartó igen jellemző szinte egész Európára. A 19. század elejéig a lövedékeket kizárólagosan puha ólomból készítették, mivel nagy fajsúlyú, alacsony olvadáspontú, könnyen megmunkálható fém. A golyókat öntőfogók segítségével készítették. A kalibermérőt, a cső kaliberének ellenőrzésére szolgáló eszközt, egy zsinórra függesztve eresztették a csőbe. A franciakovás keleti sima csövű díszes vadászpuska apróvad vadászatára készült, a 19. század elején. A parittyaíjakat (Ballester) vas, ólom, agyag és kő lövedékek kilövésére tervezték. A 16-17. század közkedvelt vadászati eszközei voltak, de használatban maradtak egészen a 18. század végéig. A vadászlándzsa a veszélyes nagyvad, mint a vaddisznó vagy a medve vadászatának fontos eszköze volt.