Az 1836 M gyalogsági szablya az 1848-49. évi szabadságharc idején a honvéd gyalogságnál volt jellemző. A jurátus szablyákat eredendően a magyar jogi kar hallgatói viselték ünnepségeken. A pesti egyetemi ifjúságnak köszönhetően váltak az 1848. évi forradalom jelképévé. Az 1848-49. évi szabadságharc lőfegyverei egy részét elrejtették, majd illegális önvédelmi, vagy orvvadász fegyverek készítéséhez használták fel, mint az 1844 M Augustin féle gyutacsos gyalogospuska csövével készült puskát, vagy az osztrák elöltöltő hadipuska csövéből készült csappantyús pisztolyt. A császári-királyi hadsereg első modern utászkardja az 1847 M típus volt, melynek továbbfejlesztett változata az 1853 M. A hátultöltős 1867/77 M Werndl gyalogos- és vadászpuska, masszív, jó minőségű fegyver volt, megduplázta a korábbi típusok hatékony lőtávolságát.