A francia háborúk első kudarcai után 1798-ban a császár elindította a hadsereg teljes modernizációjának folyamatát. Az 1798 M fegyvercsalád (gyalogsági puska és tiszti pisztoly) fontos szerepet tölt be a császári-királyi hadsereg történetében. A francia 1777 M puskát követték úgy, hogy könnyebben gyárthatóvá, javíthatóvá és pontosabbá tették volna a hadsereg tűzfegyvereit. Új szuronyrögzítési módot is bevezetett a császári-királyi hadsereg. A megszokott rögzítőbilincsek helyett a cső alján helyeztek el egy bajonettzárként működő rugót, mely könnyítette a szurony felhelyezését, levételét. Az új típusú fegyverek rendszerbeállítása még a francia háborúk végén sem volt teljes. A kovás gyújtású fegyvercsalád közel fél évszázadon keresztül állt szolgálatban. 1848-49-ben a honvédsereg fele még kovás és nem kémiai gyújtású fegyverekkel harcolt. Mária Terézia 1770-ben rendelte el, hogy a svalizsér és huszár ezredek katonáit egységesen pisztolypárral szereljék fel. Az új típusú pisztolyokat acél töltővesszővel kellett ellátni. A lőport és golyót egyesítő papírtöltények a 16. század második felében terjedtek el, majd lassan kiszorították katonai használatból a töltéstokokat, lőportartókat. Betöltéskor a töltény elhajtott végét leharapták, kis mennyiségű lőporral felporozták a serpenyőt, majd a töltés megmaradó részét a csőbe szórták, a papírba csomagolt golyót pedig szorosan a lőporra nyomták a töltővessző segítségével.