Hídvégi Mikó Ferenc önéletírásában így fogalmaz: „Beérkezvén a fejedelem a városba (ti. Báthory Gábor Nagyszebenbe), 50 képére vert aranynyal megajándékoza (…). Ez az ő-adta arany volt pénzemnek, akkori szegény legényi állapotomban, fundamentuma (…); abban egyet sem költöttem el, míg hamar más ötven, és azután több-több kezde reá gyűlni.”
A „képére vert arany” a 17. század elején megjelent, előlapján a fejedelmi portréval ellátott dukát, általában 3,5 g tömegű nagy értékű aranypénz (Nagybánya, 1611).
Szintén nagy értékű pénznek számítottak a tallérok, melyek általában 28,5 g tömegű 875 ezrelék finomságú ezüstpénzek voltak. A török fennhatóság területén elterjedtek voltak a holland ún. oroszlános tallérok – Löwen Taler (1615).
Az aprópénzek közül népszerű volt az általában 5 dénárt érő széles garas (Nagybánya 1625–29), valamint az általában 3 dénárt érő erdélyi (Kassa, Nagybánya 1624–27), illetve magyarországi garasok (Nagybánya, 1615–16).
Mivel az erdélyi fejedelmek többször a nagyértékű pénzek verésére helyezték a hangsúlyt, az aprópénzek között elterjedtek a külföldi, főleg lengyel pénzek. Jellemző volt többek között a 0,25 tallér értékű ort (Bydgoszcz, 1622), a 3 garasos dutka, lengyelül trojak (Olkusz, Poznan, Riga, Vilnius, Wschowa 1585–1601), a 1,5 garasos poltura (Bydgoszcz 1622–25) és a garas (Krakkó, 1606).
Általános forgalomban voltak a magyarországi dénárok (Körmöcbánya 1587–1610).
A 15 éves háború (1591–1606) és az elkezdődő 30 éves háború (1618–1648) állandó politikai és gazdasági bizonytalanságot okoztak, melynek következtében gyengültek a pénzek, sokan (uralkodók, országok) pénzrontáshoz vagy hamisításhoz folyamodtak.
Az Alcsíkról előkerült pénzlelet hamisított aprópénzeket tartalmaz: Báthory Gábor (1608–1613) erdélyi fejedelem garasát és korabeli magyarországi dénárt.
