ROMÂNĂ | MAGYAR | ENGLISH

Szabadtéri gyűjtemény   
A székely faházakat és kapukat bemutató gyűjtemény, a múzeum anyagának sajátos részét képezi. Sajátossága abból adódik, hogy sem raktárakban tárolható múzeumi tárgyként, sem gazdával, funkcióval rendelkező műemlékként nem kezelhető, ezért megtartása, karbantartása a műkincseknél vagy műemlékeknél is nagyobb gondot okoz. A népi épített örökség értékére már a múlt század végén kezdtek felfigyelni a néprajzkutatók. Már ekkor rájöttek arra, hogy a falusi házak és székelykapuk olyan építési módokat, technikákat, szerkezeti és formai sajátosságokat őriznek, amelyek az építészetből már kivesztek, vagy éppen kiveszőben vannak, mivel a falusi ember hagyományosat, hagyományosan már nem épít. Ennek oka többek közt az volt, hogy a városok iparosodása egyre inkább kezdte éreztetni hatását a falvakban is, megjelentek az új építőanyagok, és egyre inkább teret hódított a falvakban, a városiast, a polgárit utánzó házak groteszk, falusi változata. Az elhagyott, gondozatlan öreg házak pedig egyre inkább a szegénység és a nyomor jelképévé kezdtek válni a falusi ember szemében.

Ezért próbálták meg a néprajzkutatók, már a múlt század végétől kezdődően rajzon, fényképen és leírva megmenteni a tiszta, puritán, hagyományos építési formákat, ami hasznos  tevékenységnek bizonyult de nem a tárgy, hanem csak az emlékének megőrzésére irányult. Annak érdekében, hogy ne csak papíron, hanem a valóságban is fennmaradhassanak, 1955-től kezdődően a jellegzetesebb népi épületeket műemlékekké nyilvánították.

A hatvanas évektől azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy ez sem a legmegfelelőbb módszer, hiszen a műemlékké nyilváníthatóság keretei közé nem illő számos népi épített örökség még mindig tömegesen vész el. Felmerült annak szükségessége, hogy ha a régi falu építészeti és formai emlékét a helyszínen megőrizni nem lehet, akkor múzeumok keretében kell erre megteremteni a lehetőséget. Így lett a népi építészeti örökség megmentésért folytatott útkeresés következő szakasza a múzeumba való begyűjtés.

Már első székhelyén a volt Zakariás Manó-féle ház udvarán, az 1960-as évek végén, székely "portát" rendeztek be, egy csíkszentgyörgyi lakóházból, egy csíkjenőfalvi székely kapuból, pletyka-paddal és kerítéssel. Az 1970-es években, miután a múzeum megkapta a Mikó-várat székhelynek és a mögötte lévő mintegy 2 hektáros területet, egy nagyobb méretű, a megye népi építészeti emlékeit bemutató szabadtéri részleg kialakítására kínálkozott jó lehetőség. 1972-ben kért és kapott engedélyt a múzeum, az akkori megyei hatóságok építészeti igazgatóságától egy "skanzen típusú néprajzi park" létrehozására. 1978-ig a ma létező szinte teljes állományt begyűjtötte a múzeum, a már meglévő csíkszentgyörgyi ház és az időközben megvásárolt gabonás és a csíkjenőfalvi kapu mellé, még öt házat (berendezés nélkül) és tizenöt székelykaput.

Ekkor újra megtorpant a népi építészetet mentő akció, ugyanis világossá vált, hogy a kutatás, helyreállítás, karbantartás, bemutatás egymagában nem elég. A környezetükből kiszakított, funkciójukat vesztett házak, kapuk felsorakoztatása megfosztja azokat értelmüktől. Ezért határozta el a múzeum, hogy átszervezi, és élővé teszi a szabadtéri részleget. Tervek, elgondolások, számítások több változatát őrzi ma is a múzeumi levéltár. Végül, azonban a lelkesen, gondosan és céltudatosan elindított tevékenység abbamaradt, és ugyancsak leállt bővítés, és a karbantartás folyamata is. Ugyanakkor az a nézet is kezdett meghonosodni, hogy célszerűbb a népi építészetet saját, eredeti környezetében való megóvása. 

Néhány évvel ezelőtt a Csíki Műemlékvédő Egyesület és a helyi önkormányzat újra megpróbálta előre lendíteni a jobb sorsra érdemes virtuális tájmúzeumunk ügyét: pályázatot hirdettek egy vártér-rendezési terv elkészítésére, melynek keretében külön feladatot jelentett, egy élő, funkcionális szabadtéri részleg koncepciójának kidolgozása. A nyertes pályázó ötletgazdag, ám grandiózusnak tűnő tervének kivitelezésére azóta sem sikerült anyagi forrást találni.

Jelenleg a szabadtéri néprajzi gyűjteményünk a következő objektumokból áll: 6+1 (Gyímesközéplok) ház, 15 székelykapu, 2 gabonás, 1 fedeleskút.

  • székelykapu: a "székely ember fába vésett oklevele". Fő tartószerkezete általában cserefából vagy tölgyfából készült. Elemeit csapolással, zsilipezéssel illesztették össze. A három kapuláb a kis- és a nagykaput fogja közre, fent pedig átkötőként homlokgerenda / szemöldökfa kapcsolja össze, melyeket hónajkötés erősít meg. A zsindelyfedésű tetőszerkezet alá időnként galambbúgot (-dúcot) illesztettek, amely kihangsúlyozza a kapu esztétikumát. A nagykapu magassága legalább négy méter, hogy a megrakott szénásszekér is elférjen alatta. A kiskapu magassága két méter körüli, külön szerkezetete van: szemöldökfa, hónajkötés, kaputükör. A régebbi kapukat geometrikus, stilizált motívumokkal díszítették, később a növénydíszek, a virágmotívumok kerültek túlsúlyba. Gyakori díszítőelem a szimbolikus jelentéssel bíró nap és hold. A szemöldökfa többnyire feliratos: ide vésték az építés idejét, a gazda és felesége nevét. Olykor rövid üzenetet, versikét is olvashatunk rajta. A kiállított kapuk leírása:
  • Fedeles kötött kapu, Csíkjenőfalva, 1813-ból, a következő felirattal: "TÁGAS A JÓSZÍVÜNEK, SZOROS A ROSSZLELKŰNEK".
  • Kötött kiskapu, Parajd, 1901-ből.
  • Fedeles kötött kapu, Kászoninpér, felirat és évszám nélkül.
  • Fedeles kiskapu, Kászonaltíz, szintén évszám és felirat nélkül.
  • Fedeles kötött kapu, Gyergyókilyénfalva 1917-ből, a "DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS" felirattal a kiskapu felett.
  • Fedeles kiskapu, Csíkrákos , felirat és évszám nélkül.
  • Fedeles kötött kapu , Csíkszentmárton 1847-ből , felirata: "ÚR  ISTEN  SEGÉLY MEG KIMENETELEMBEN VEZÉRELY ÉS ÁLGY MEG BEJÖVETELEMBEN".
  • Fedeles kötött kapu Homoródalmás, 1823-ból felirat nélkül.
  • Fedeles kötött kapu, Csíkpálfalva, 1864-ből, a következő szöveggel: "EZEN KAPUT KÉSZÍTETTE FERENCZ LAJOS ÉDES APJÁVAL ÉS BIRO ANNA ÉDES ANYJÁVAL ÁPRILIS 28 DIKÁN 1864 EN."
  • Fedeles kötött kapu, Csíkszentmárton 1829-ből,  a következő versikével: "HA JÓ SZIVED S NEVED E KAPUN BEJÖHETZ DE ÁLNOKUL ÉLVÉN FEL S ALÁ ELMEHETZ".
  • Fedeles kötött kapu Fitódból, 1939-ben javították, felirata: "DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS".
  • Fedeles kötött kapu, Csíkszentgyörgy, 1851-ből, szövege: "E KAPU ÁLLITTATOT AZ 1851 ÉVI NOVEMBER 3-ÁN FEJÉR ISTVÁN  ÉS NÖJE CZIKÓ BORBÁLA ÁLTOLOK".
  • Fedeles kötött kapu, Zetelaka, felirat és évszám nélkül, (20. sz eleje).
  • Fedeles kötött kapu Csíkborzsova, 1846-ból, felirata: "KOVÁTS ISTVÁN EZEN KAPUT ÉPITETETM ANNO 1846 DIE 24 APR. HOGY HORGYAM ALATA MIT AD AZ ÚR ÁLDÁST ÉLETEM HIV PÁRJÁVAL BALÁZS ANNÁVAL HÁZOMNÁL ADHASAK ALAMISNÁT, SZÁLÁST. HA JÓ SZIVED VAGYON IDE BÁTRAN JÖHETSZ, ROSZ SZIVED VAGYON ALÁ S FEL ELMEHETSZ".
  • Fedeles kötött kapu, Zetelaka 1888-ból, olvashatatlan felirattal.
  • Fedeles kötött kapu maradványa Csíkrákosról.
  • parasztházak: a házak fala gömbölyű, vagy faragott gerendából (boronából) készült, a sarkaknál gerezdezéssel illesztették össze. A módosabb gazdák kőből alapfalat építettek, mások kődarabokat helyeztek alapként a döngölt talajra. A pinceásás nem volt elterjedt, gyakran  csupán egy kis veremszerű gödröt készítettek az élelmiszer-tartalék tárolása céljából. A szoba gerendás mennyezetű, a jobb módúaknál a gerendák díszesen ki voltak faragva. Ezekre a gerendákra vésték az építtető gazda nevét, feleségének leánykori nevét és az építési évet. A szoba magassága általában 10-12 fa átmérőjének megfelelően kb. 2,5 m. A ház fedele nagyon magas sokszor a ház magasságának 2,5-3 szorosa. Csíkban sátortetőnek nevezik, szakirodalomban pedig formáját tekintve kontytető, szerkezetileg pedig, üres fedélszerkezetű. A fedelet legtöbb esetben hornyolt zsindely borította, de sok volt a dupla, csúsztatott sorú lécekkel fedett tető is. Ezt egyes csíki falvakban (pl. Csíkdelnén) "dránicána" nevezik. A kiállított épületek:
  • Parasztház, Csíkszengyörgy,  1848-ból, gerendájának szövege: "ÉPÍTTETTE FEJÉR ISTVÁN ÉDES ANYJÁVAL AZ 1848 ADIK ÉVBEN ÁPRIL: 18 IKÁN".
  • Parasztház,  Csíkszentsimon,   1847-ből, feliratos gerendával: "EZT A HÁZOT ÉPITETE  PELI  SIMO  1847  be  MAGA  SZOLGÁLOTYÁbol".
  • Parasztház,  Csíkkozmás, 1856-ból, felirata: "INRI,  CSINÁLTA BOGA ISTVÁN  NÖJÉVEL BOGA ROZÁLIÁVAL 1856 IK ÉVBEN MÁJUS 21 KÉN  ISTEN  SEGEDELMÉBÖ."
  • Parasztház, Kászonaltíz,  felirat nélkül
  • Parasztház, Korond , felirat nélkül
  • Parasztház, Gyergyóalfalu, felirat nélkül

Figyelem! A szabadtéri gyűjtemény nem látogatható!




Csíki Székely Múzeum
Csíkszereda, Vár tér 2.
Hargita megye, Románia

Nagy Imre Galéria
Csíkszereda, Zsögödi Nagy Imre utca 175.

Kossuth utcai galéria
Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 12., I. emelet
Postacím:
Muzeul Secuiesc al Ciucului
530132 Miercurea Ciuc, Piaţa Cetăţii nr.2
Judetul Harghita, Romania

Tel: (004) 0266-372024
Tel/Fax: (004) 0266-311727
Mobil: (004) 0753-073531

E-mail: info@csikimuzeum.ro
Web: www.csikimuzeum.ro
EU-s projektünk:
Kiemelt támogatónk:
Kulturális projektünk:
Fenntartónk:
Developed by Designed by